Az idegrendszer és immunológiai betegségei

AZ IDEGRENDSZER ÉS IMMUNOLÓGIAI BETEGSÉGEI: NEUROIMMUNOLÓGIA, AUTOIMMUN KÓRKÉPEK

Dr. Illés Zsolt

 

Mi az idegrendszer?

Az idegrendszer szervezetünk, vagyis szerveink összerendezett működéséért felelős. Tudatos, aktív kapcsolatot teremt a külvilág és szervezetünk között az érzékelés és a mozgás révén. Képes korábbi kapcsolatokra is emlékezni, és új helyzetre ennek megfelelően válaszolni.

 

Az idegrendszer alapvető szerepet tölt be a környezethez történő alkalmazkodásban: a környezetből származó ingereket az érzékszerveken keresztül érzékeli, majd erre szükség szerint mozgással válaszol. Ennek megfelelően az érzékszervek információit – és nemcsak a látás, hallás, ízlelés, tapintás, hanem az ízületekből a test helyzetéről származó információ is ide tartozik – a környéki idegek szállítják a gerincvelőbe majd az agyba, és az agyi válasz is a környéki idegeken keresztül éri el az izmokat. Nem egyetlen számítógépként, hanem számos kis számítógép hálózataként lehet működését elképzelni. Két fő része a központi és a perifériás idegrendszer. A központi idegrendszer az agyból, gerincvelőből és kisagyból áll. A gerincvelőn keresztül az agyba és kisagyba kerülnek információk az érzékszervekből, illetve az agyból parancsok jutnak ki a környéki idegekbe. Az egyes információk összehangolásában és elemzésében, ezáltal a mozgások összerendezésében a kisagy játszik fontos szerepet.

Amennyiben egy mozgást szeretnénk elvégezni (pl. megfogom a tollat), a „mozdulj” parancs az agy megfelelő területéből indul. A parancs a gerincvelőn keresztül jut a környéki idegekhez, mely a parancsot a megfelelő izmokhoz (jelen példában a kar és kéz megfelelő izmaihoz) továbbítja. A következmény az izmok összehúzódása és a mozgás. Ahhoz azonban, hogy precízen tudjuk elvégezni a mozgást, számos izom megfelelő mértékű összehúzódása, és más izmok egyidejű elernyedése szükséges. Ezt a pontos, finom összehangolást elsősorban a kisagy végzi. Hasonló módon, egyensúlyunk megtartása is izmok összehangolt mozgását feltételezi.

 

A külvilágból szintén folyamatosan érnek bennünket ingerek az érzékszerveken keresztül. A szemből, fülből, egyensúlyszervből, bőrből, ízületekből, izmokból, szaglóhámról érkező érzetek szintén a környéki idegen keresztül a gerincvelőn át érik el az agy megfelelő régióját. A környéki ideg tehát érző, és mozgató rostokból áll.

 

A parancsok és az érzetek a környéki idegben és az idegrendszerben az idegsejtek nyúlványaiban, az axonokban futnak. Az axonokat, mint a falban a villanyvezetéket a myelin velőshüvely) fedi be, „szigeteli”.

 

 

Mi az immunrendszer?

Az immunrendszer szervezetünk integritását, egységét biztosítja. Az egységet veszélyeztethetik a kívülről támadó kórokozók, fertőzések, de a szervezetből induló induló daganatok is. Az immunrendszer e folyamatok ellen védekezik; fontos azonban, hogy az egyidejű, külső vagy belső sejteket elpusztító immunválasz („gyulladás”) az ép sejteket, szöveteket ne támadja. Amennyiben a saját szövet ellen alakul ki gyulladás, autoimmun betegség alakul ki. A betegség attól függ, hogy az immunrendszer melyik szervet kezeli „idegenként”.

 

 

Mi a neuroimmunológiai betegség? Mi az antigén, antitest, ellenanyag?

Az idegrendszer részeit kóros esetben a saját immunrendszerünk idegenként ismerheti fel, ugyanúgy, mint egy baktériumot vagy vírust. Ennek következményeként gyulladás indul be az adott idegrendszeri terület ellen. Attól függően, hogy az idegrendszer melyik része ellen jön létre gyulladásos immunválasz, jelentkeznek a tünetek, melyek együttesét egy adott betegségként nevezzük el. Mivel idegrendszert („neuro”) támad az immunrendszer, e kórképeket neuroimmunológiai, vagy neuroimmun betegségnek hívjuk.

 

Az autoimmun betegségek pontos oka nem ismert. Feltételezik, hogy a kiváltásban a genetikai háttér (vagyis az öröklött génjeink által hordozott hajlam) és az arra rakódó környezeti hatások együttesen felelősek. Legvalószínűbb, hogy egy közönséges vírus vagy baktérium fertőzés az immunrendszert aktiválja, majd az arra hajlamos egyénekben az aktivált immunsejtek a saját idegrendszer egy összetevőjét „összetévesztik” a kórokozóval a hasonló  molekuláris szerkezet miatt. Így az immunrendszer ugyanolyan támadást indít a saját szövet ellen, mint a vírus vagy baktérium ellen. Amennyiben a hajlamosító és környezeti tényezők éppen adottak, az immunválasz, vagyis a gyulladás krónikussá, folyamatossá válik, és kialakul a betegség. Példával élve: a vonat jó sebességgel, de rossz vágányon halad.

 

Az immunrendszer két fő módon támadhatja a saját szövetet: 1. gyulladást okozhatnak immunsejtek, elsősorban úgynevezett T sejtek vagy közvetlenül, vagy az általuk termelt gyulladást kiváltó molekulákkal („sejt-mediált immunválasz”), és 2. más immunsejtek, az úgynevezett B sejtek által termelt antitestek, ellenanyagok, melyek a szövethez kötődve okoznak sejtpusztulást. A neuroimmunológiai betegségek egy részében mindkettő folyamat fontos (pl. sclerosis multiplex, Guillain-Barré szindróma, CIDP), míg egyes kórképekben a kötődő ellenanyagok alapvetőek (pl. myasthenia gravis, neuromyelitis optica).

 

Az immunválaszt okozó molekulákat antigénnek nevezzük. Ez a fentiek értelmében lehet egy idegen molekula (pl. vírus vagy baktérium része), de lehet saját szövet molekulája is: ez az auto-antigén. A auto-antigén ellen irányuló, autoimmun ellenanyagokat (antitesteket) auto-antitestnek is nevezik.

Sclerosis multiplexben az agy és a gerincvelő, vagyis a központi idegrendszer velőshüvelyét támadja meg az immunrendszer, a szigetelés megy tönkre. A gyulladás az agy és gerincvelő különböző területein indul, és így különböző tüneteket okoz: nem jut el a parancs az izmokhoz (bénulás a végtag, szem vagy hólyagizmokban: végtagügyetlenség, kettőslátás, vizelettartási és indítási zavar), nem jut el az érzékszervektől az érzet (zsibbadás, érzéketlenség, látászavar), vagy a mozgások összerendezésében támad zavar a elsősorban a kisagy érintettsége miatt („szédülés”, bizonytalanság álláskor, járáskor, a végtagok ügyetlensége).

 

A Devic betegség vagy neuromyelitis optica (NMO) szintén a központi idegrendszert érinti. A sclerosis multiplextől eltérően szinte kizárólag a látóideg és a gerincvelő érintett, az agy nem. Ezért ismétlődő látászavarral (látóideg), végtag- és hólyagbénulással (gerincvelőgyulladás) jár.

 

A környéki idegek gyulladása esetén (Guillain-Barré szindróma, CIDP, Lyme borreliosis) az agy és gerincvelő jól működik, azonban az összeköttetés az izmokhoz és az érzékszervektől megszakad. Ezért végtagügyetlenség, bénulás és érzéketlenség, zsibbadás a fő panasz. Az esetek nagy részében a gyulladás a környéki ideg szigetelését, a környéki idegrendszer velőshüveléyt érinti.

 

Myasthenia gravisban a környéki ideg és az izom közötti közvetlen kapcsolat nem működik. Ha az idegekről az információ nem jut át az izomra, hiába működik jól az agy és az idegrendszer egyéb része, sőt az izomzat is, információ hiányában az izom nem végzi el a feladatot. Olyan ez, mintha valaki nem hallaná a telefont: jó a telefonhálózat, csörög a telefon, a kéz fel tudná venni, de az illető nem hallja, így nem fog a telefonhívásra mozdulni.

 

Végül érintheti az idegrendszert olyan immunbetegség is, mely nem közvetlenül az idegrendszer betegsége. Szisztémás lupus, SLE esetén elsősorban az idegrendszeri erek gyulladása miatt működnek rosszul az idegrendszeri területek, és ez okozza a tüneteket. A központi és a környéki idegrendszer egyaránt érintett lehet.

 

 

some text