MTA doktori értekezés tézisei

Eredményeink számos új adatot szolgáltattak az autoimmunitást reguláló immuntolerancia mechanizmusaira:

  • új folyamatokat tártunk fel, melyek az immunválasz szabályozásának pontosabb megértését teszik lehetővé,
  • módszert fejlesztettünk ki invariáns T sejtek vizsgálatára,
  • potenciális terápiás célpontokat jelenthető új molekulákat azonosítottunk,
  • kísérleti terápiákat terveztünk, mely egy részét már klinikai tanulmányban tesztelik.
  1. Elsőként fejlesztettünk ki egy olyan módszert, mellyel az immunválaszt szabályozó T sejtek, az iNKT és MAIT sejtek in situ, a léziókban, szövetekben mutathatók ki.
  2. Elsőként jeleztük az iNKT sejtek deficienciáját SM-ben, melyet később más módszerekkel igazoltak, és egyéb autoimmun betegségekben is észleltek.
  3. Az iNKT sejtekhez hasonló MAIT sejtek jelenlétét szintén elsőként mutattuk ki autoimmun léziókban, sclerosis multiplex plakkokban és demyelinisatiós polyneuropathiában.
  4. Jeleztük az új, iNKT-szerű T sejtek, a MAIT részvételét a tumor immunitásban, és funkcionális heterogenitásukat sugalltuk.
  5. Az iNKT sejtes munkánk teremtett alapot az iNKT módosított peptid ligandjának kifejlesztésére, mely e sejtek citokin termelését Th2 irányba tolja el, és véd az autoimmunitás ellen. Jelenleg e ligand klinikai tesztelése zajlik.
  6. A MAIT sejtes munkánk hatására vizsgálták szerepét a kísérletes autoimmunitásban, és igazolták szerepét a tolerancia indukcióban.
  7. Feltételezhetjük, hogy a MAIT sejtek részvételének kimutatása a tumor immunitásban új kutatási irányt jelölhet ki, hiszen a fenotípusban és funkcionálisan hasonló iNKT sejteket és mesterséges ligandjának hatását már több klinikai tanulmány teszteli a daganatok terápiájában.
  8. Kimutattuk, hogy a CD25+T sejt repertoár sclerosis multiplexben in vivo aktivált myelin-specifikus T sejteket tartalmaz, melyek a liquorban is jelen vannak, és hónapokig aktiváltak lehetnek.
  9. Elsőként mutattuk ki, hogy a CD25+repertoárban jelenlévő nTreg sejtek között autoreaktív T sejtek vannak, melyek generálásában a thymus autoantigén expressziója szerepet játszhat.
  10. A genetikai fogékonyságért a nTreg sejtek CD25+repertáron belüli csökkent száma, és a nagyobb autoreaktív effektor populáció lehet felelős. A nTreg-mediált genetikai fogékonyságban fontosak a nemi különbségek: hím egérben az autoimmun effektor T sejtek kifejzettebb proliferációs és citokinválaszal rendelkeznek, melyet a nTreg sejtek hatékonyabban szupresszálnak. Ily módon a nTreg sejtek az autoimmunitás nemektől függő fogékonyságában/rezisztenciájában is alapvetőek.
  11. Kimutattuk, hogy egy nagy affinitású autoreaktív T sejt receptor esetén lehetőség van a thymusban a CD4 ko-receptor modulálására, mely a T sejt válasz erősségét, és az enkefalitogén potenciált csökkenti. E CD4 modulálás feltehetően a genetikai háttérrel függ össze, mivel EAE-rezisztens egérben észlelhető, és ugyanazon TCR-t expresszáló, EAE-fogékony törzsben nem következik be. Ily módon a CD4 moduláció a genetikai rezisztencia egyik tényezője lehet.
  12. Kimutattuk, hogy egy antigénnel szemben toleráns T sejt anergiáját szuperagonista ligand megtörheti, azonban a következményes proliferáció abortív, és a citokintermelés Th2 irányba tolódik el. A tolerancia megtörése esetén a T sejt képes a saját ligandjára is aktiválódni, de szintén abortív módon, és Th2 citokint termel. E mechanizmus a molekuláris mimikri által indukált kóros autoimmun folyamat ellen hat.
  13. Adataink arra, az autoimmunitás szempontjából is fontos tényre utalnak, hogy a T sejt anergia egy része hierarchikus: az anergizált T sejt erősebb ligandra proliferációval és citokintermeléssel válaszolhat; a szuperagonista által kiváltott anergia azonban definitív.
  14. Elsőként nyújtottunk adatokat egy új molekulacsoport, a TIM számos vonatkozásában, emberben és állatmodellekben. E molekulák az immun-intervenció potenciális, új terápiás lehetőségei.
  15. Kimutattuk, hogy a TIM1 és TIM3 molekula differenciáltan expresszálódik Th1 és Th2 emberi sejtvonalakon, és a TIM3 expresszió a Th1 citokinek expressziójával korrelált sclerosis multiplex betegek liquorában.
  16. Szintén elsőként sugalltuk, hogy a TIM3 expresszió egyik fő celluláris forrása az NK sejtek, mely később e molekulák vizsgálatát eredményezte a veleszületett immunválaszban.
  17. Elsőként vizsgáltuk a TIM2, a TIM4, és ligandjaik szerepét az immunválaszban. Adataink arra utaltak, hogy a TIM2 elsősorban differenciált Th2 sejteken, ligandja antigén prezentáló sejteken expresszálódik. A TIM2-TIM2L kölcsönhatás szerepe a Th2 út gátlása a TIM3-TIM3 ligand Th1 sejtekben megfigyelt funkciójához hasonlóan. Továbbá kimutattuk, hogy az aktivált T sejteken expresszálódó TIM1 ligandja az antigén prezentáló sejtek által expresszált TIM4, és a két molekula kölcsönhatása aktivációs, kostimulációs szignált nyújt a T sejtek számára.
  18. Elsőként nyújtottunk arra adatot, hogy egy genetikai polimorfizmus a splice variánsok révén, a T sejt szignalizáció módosításával befolyásolhatja az autoimmun fogékonyságot.
  19. Kimutattuk, hogy egy új CTLA-4 splice variáns (liCTLA-4) a CTLA-4 molekulától eltérő kinetikával rendelkezik egérben, de szintén gátolja a T sejt aktivációt. Autoimmunitásra - diabetes, EAE - rezisztens egértörzsek memória sejtjeiben a splice variáns expressziója magasabb, míg a CTLA-4 expresszió nem különbözik. A splice variáns folyamatosan expresszálódik, a jelátvitelt gátolja, és aktiválást követően down-regulálódik; ily módon a memória T sejtek aktiválódását és kis affinitású, keresztreagáló antigénekre adott válaszát gátolhatja szemben a CTLA-4 molekulával, mely a nagy affinitású antigénre adott T sejt aktiváció inhibitora.
  20. A rendelkezésre álló ellentmondó adatok miatt, nagy esetszámú asszociációs vizsgálatot végeztünk a CTLA4 CT60*G/G és +49/A/G polimorfizmus és haplotípus sclerosis multiplex genetikai fogékonyságot befolyásoló hatásának elemzésére. Adataink alapján sclerosis multiplex nem asszociálódik e CTLA4 polimorfizmusokkal és haplotípusokkal, és funkcionálisan nem befolyásolja a T sejt CTLA-4 és ICOS expresszióját.
  21. Sclerosis multiplex és myasthenia gravis génbankokat és szövetbankot hoztunk létre klinikai adatokkal, HLA-DR tipizálással és szerológiai alcsoportokkal.
  22. Elsőként vizsgáltuk a magyar MG betegek szerológiai heterogenitását. Az anti-Titin ellenanyagok döntően anti-AchR ellenanyagokkal együtt fordulnak elő; a szeropozitív (anti-AchR+) populációban azonban az anti-Titin ellenanyag előfordulás csak kb. 25 %. Az anti-MuSK ellenanyagok egyéb vizsgált ellenanyagtermeléssel nem járnak.
  23. A szerológiai heterogenitás mellett genetikai heterogenitás is jellemzi a myasthenia gravist. Kimutattuk, hogy a PTPN22 1858T allélja gyakrabban fordul elő anti-Titin ellenanyaggal járó, nem paraneoplasiás myasthenia gravisban, és kb 2,5-szeres kockázat növekedést hordoz.
  24. Egy komplex és új bioinformatikai megközelítéssel végzett génexpressziós vizsgálatunk konkordáns monozygota SM ikerpárokban arra utal, hogy összetett transzkripciós génszabályozó hálózatok kóros működése sclerosis multiplexben hozzájárul a patogén T sejt válaszhoz.
  25. Vizsgálatunk az IL23R gén asszociációját jelzi relapszáló-remittáló sclerosis multiplex-szel, és fokozott kockázatot sugall a központi idegrendszeren belül zajló humoralis immunválaszra.
  26. Az MBP immundomináns epitópja és a prezentáló HLA-DR2 molekula strukturális megfontolásai alapján copolymereket és peptidek analógokat terveztünk, melyek hatásosan gátolták az autoimmun T sejt választ in vitro és in vivo rendszerekben: részben humanizált, kettős transzgén egérmodellben, mely a HLA-DR2+betegek MBP prezentálását emberi kontextusban modellezi. A kísérletek azt jelzik, hogy a tervezett copolymerek promiszkuus módon kötődnek MHC II molekulákhoz, és ily módon antigén-specificitástól függetlenül képesek az autoimmunitás befolyásolására. A copolymerek hatása kettős: az autoantigén-specifikus T sejtekre gyakorolt hatás mellett copolymer-specifikus T sejteket is generálnak, melyek Th2 citokin profillal rendelkeznek, és így a gyulladás helyén az agyban képesek az immunológiai környezetet, génexpressziót megváltoztatni. Ez a mikroglia MHC II expressziójának és antigén prezentáló kapacitásának csökkenését is eredményezi. A copolymerek emellett módosított peptid ligandként (APL) az antigén-specifikus T sejtekben citokin deviációt is okoznak. Az új copolymerek jelentőségét jelzi, hogy az egyik, általunk tervezett copolymer hatását már II. fázisú, placebo-kontrollált, kettősvak, nemzetközi klinikai gyógyszerkísérletben, sclerosis multiplex betegekben tesztelik.
  27. A demyelinisatio és oligodendrocyta pusztulás komplex megközelítése, humán patológiai vizsgálat és állatkísérletes modell kombinált alkalmazával arra utal, hogy a PARP enzim aktivációja az oligodendrocyta pusztulásban alapvető szerepet játszik, és gátlásával kivédhető a demyelinisatio. E protektív folyamat hátterében a caspase-independens MAP kináz-dependens sejthalál, a mitochondriális AIF nuclearis transzlokációjának inhibíciója, és fokozott Akt foszforiláció áll. A PARP gátlás nemcsak a demyelinisatiót, hanem a kísérő makrofág inváziót /mikroglia aktivációt is kivédte, vagyis a mikroglia-mediált oligodendrocyta apoptózissal szemben indirekt módon szintén protektív.
  28. Kísérletes demyelinisatióban alkalmazott terápiánk az első olyan beavatkozás, amely az SM minden patológiai altípusában hatásos lehet: egyaránt véd az autoimmun gyulladás, és a degeneratív oligodendrocyta pusztulás ellen.